Falundafa.hu

7. FEJEZET
 

Az ölésről

Az ölés egy nagyon kényes kérdés. Elég szigorú követelményeink vannak a gyakorlókkal szemben, a gyakorlóknak nem szabad ölniük. Teljesen mindegy, hogy a buddhista iskolában vagy a taoista iskolában vagy a különleges iskolákban, tulajdonképpen mindegy, hogy melyik iskolában vagy irányzatban, az igaz iskolák mind teljesen abszolút dolognak tartják, hogy nem szabad ölni, ez biztos. Mivel a gyilkolás elég nagy problémákat okoz, részletesen el kell magyaráznunk. Az ősbuddhizmusban a gyilkolás főleg az emberölésre vonatkozott, az volt a legrosszabb. Később ezt már a nagyobb élőlényeknél, nagyobb háziállatoknál vagy valamivel nagyobb élőlényeknél is nagyon komolyan vették. Miért vették olyan komolyan az ölést mindig is a művelési körben? A buddhizmusban korábban azt mondták, hogy azok, akiknek nem kell meghalniuk, de megölik őket, egyedül álló lelkekké és hontalan kísértetekké válnak. Korábban rituálékat végeztek, hogy megmentsék az emberek lelkét a nyomorúságból. Ha nem végeztek volna nekik ilyen szertartást, akkor nem volt az élőlényeknek sem ennivalójuk sem innivalójuk és nagyon szenvedtek. Ezt tanította a buddhizmus régebben.

Azt mondjuk, ha valaki valakivel szemben egy rossz dolgot követett el, akkor elég sok De-t kell neki átadnia viszonzásul. Ilyenkor arra gondolunk rendszerint, hogy valaki másnak a dolgait elsajátítja stb. De ha valaki másnak az életét veszi, teljesen mindegy, hogy egy állatnak vagy egy másik élőlénynek, az elég nagy karmát teremt evvel. Korábban az öléssel főleg az emberölésre gondoltak, miáltal elég nagy karma keletkezik. De egy normál élőlény meggyilkolásának következményei sem kisebbek és közvetlenül nagy karmát képezhetnek. Különösen egy gyakorlónak lesznek különböző szinteken nehézségei a művelés során. Ezek mind a saját karmádból jönnek és mindegyik a saját nehézséged, melyek különböző szinteken jelennek majd meg, hogy emelkedhess. Ahogy emeled a Xinxinged, máris le tudod őket győzni. De ha hirtelen nagy karma jön, hogyan tudnád ezt legyőzni? A Xinxingeddel egyáltalán nem tudod legyőzni. Ez ahhoz is vezethet, hogy nem fogod magad tudni tovább művelni.

Megállapítottuk, hogy ha egy ember megszületik, akkor sok „ő” születik egyidejűleg kozmikus terünk bizonyos területein. Mindannyian ugyanúgy néznek ki és ugyanaz a nevük és hasonló dolgokat tesznek. Tehát hívhatjuk őket az egész lény részeiként. Tehát arról a problémáról van szó, hogy ha egy élőlény (ez ugyanúgy vonatkozik más nagy állatok életére is) hirtelen meghal, miközben a többi „ő” előre megírt élete még nem fejeződött be más dimenziókban és még több évig kellene élniük, akkor a halott hazátlan lesz és a kozmikus térben fog lebegni. Korábban beszéltek az egyedül álló szellemekről, hazátlan kísértetekről, akiknek nincs mit enniük és inniuk és nagyon szenvednek. Talán ez így van. De tényleg láttuk, hogy nagyon iszonyú helyzetben van, addig kell várnia, amíg mindegyik „ő” életútja befejeződik más dimenziókban, csak akkor tud velük együtt elindulni megkeresni a hazájukat. Minél tovább tart, annál többet kell szenvednie. Minél többet szenved, annál több karma - ami a szenvedését okozza - száll a tettesre. Gondolj bele, mennyi karma száll rá? Ezt természetfeletti képességeink segítségével láttuk.

Láttunk még egy másik esetet is: Ha egy ember megszületik, akkor egy bizonyos dimenzióban már létezik az egész élete, ez azt jelenti, hogy már előre létezik egy dimenzióban, hogy meddig fog élni és hogy mit fog tenni. Ki rendezte meg az egész életét? Teljesen világos, hogy egy magasabb rendű lény. Például a hétköznapi emberek társadalmában, miután egy ember beleszületik egy családba, iskolába megy, vagy ha már idősebb, akkor dolgozni megy, munkája különféleképpen kötődik a társadalomhoz. Ez is megmutatja nekünk, hogy az egész társadalom helyzete már előre meg van tervezve. De mivel ez az élőlény hirtelen meghalt, már nem az előre meghatározott tervek szerint folynak a dolgok, megváltoztak. Annak, aki ezt az összevisszaságot okozta, nem fog az a magasabb rendű lény megbocsátani. Gondolj bele, művelőként magas szintre akarjuk magunkat művelni; ha magas szinten a lény nem bocsát meg neki, akkor hogy tudja magát művelni? Több mester szintje még el sem éri a magasabb rendű lényét, aki ezt rendezte. Ezért ezt a mestert is megbünteti és az alacsonyabb szintekre küldi. Gondolj bele, ez egy átlagos probléma? Aki ilyesmit tett, az alig tudja magát művelni.

A Fálun Dáfá-tanítványok között vannak olyanok is, akik az elmúlt években részt vettek a háborúkban. A háború egy állapot, ami az égi jelenségek nagy változásai által alakul ki, te csak egy elem voltál abban a körülményben. Ha az égi jelenségek nagy változásainál senki nem mozdulna, akkor nem kerülnének az ilyen körülmények a hétköznapi emberek társadalmába és akkor azt nem is lehetne az égi jelenségek nagy változásainak nevezni. Minden ügy a nagy változások szerint történik és nem írható egyedül csak a te nevedre. Amire mi gondolunk, az az a karma, ami akkor alakul ki, ha valaki szándékosan rosszat cselekszik, hogy valami egyéni haszna legyen vagy hogy kielégítse személyes érdekeit, vagy hogy valamit el tudjon távolítani, ami befolyásolja a dolgait. Minden, ami a Mindenség terének változásait és a társadalom általános helyzetének változásait érinti, nem a te problémád.

Az ölés nagyon nagy karmát teremthet. Többen azt gondolják: „Nem szabad ölni, de muszáj otthon főznöm, ha nem ölök többet, mit eszik a családom?” Ezzel a konkrét kérdéssel nem törődöm, a gyakorlóknak magyarázom el a Fá-t és nem azért vagyok itt, hogy elmagyarázzam a hétköznapi embereknek, hogyan kell élniük. A Dáfá szerint kell megítélned, hogy mit teszel, hogyan kezeled ezt a problémát, tedd úgy, ahogy jónak látod. Egy hétköznapi ember azt teszi, amit akar, ez a hétköznapi emberek dolga. Az lehetetlen, hogy mindenki művelje magát. De a gyakorlókkal szemben magas elvárásokat állítunk fel, ezért ez a gyakorlókkal szemben felállított feltétel.

Nemcsak az embereknek, állatoknak és növényeknek van életük, hanem az élet minden anyagnál megmutathatja magát más dimenziókban. Ha az Égi Szemed a Fá-szem szintjén van nyitva, akkor észre fogod venni, hogy a kövek, falak és minden dolog megszólít és üdvözöl téged. Többen talán azt gondolják: „A gabonának és a zöldségnek, amiket eszünk, is van életük. Mit tegyünk, ha otthon legyek és szúnyogok röpködnek?” Nyáron nagyon kellemetlen, ha megcsípnek, az ember látja a szúnyogokat szúrni és nem szabad, hogy reagáljon rá. Ha valaki látja, hogy egy légy az ételre száll és bepiszkítja azt, képtelen lesz megölni őt. Nem szabad élőlényeket önkényesen és ok nélkül ölni. De ne is legyünk túl óvatos úriemberek, akik csak az apróságokra ügyelnek és félnek, nehogy összetapossanak egy hangyát, így ugrálnak menés közben. Azt mondom, hogy az élet így nagyon fáradságos lenne. Ez nem megint ragaszkodás? Gyaloglás közben ugrálsz és nem lépsz rá a hangyákra, de nagyon sok mikrobát tapostál össze. Mikroszkopikus szemszögből nézve sok kisebb élőlény is létezik, bacilusok és baktériumok, talán nem is kevésre léptél rá, akkor ezek szerint nem kellene többet élnünk? Nem akarunk ilyen emberekké válni, így nem lehet művelődni. A nagy dolgokra kell ügyelnünk és nyíltan és őszintén művelődnünk.

Mi emberek élünk és megvan a jogunk hozzá, hogy megtartsuk emberi életünket, ezért muszáj az életkörülményeknek az emberi élet szükségletének megfelelnie. Nem okozhatunk kárt szándékosan az élőlényeknek és nem ölhetjük meg őket szándékosan, de nem is kell túlságosan az apróságokra figyelnünk. Például, a gabonáknak és a zöldségeknek is van életük, de nem kell lemondanunk az evésről és ivásról, azért, mert életük van, hogyan gyakorolhatnánk akkor? Az egész képet kell látnunk. Ha a járásnál például hangyák vagy férgek rohangálnak a lábad alatt és összetaposod őket, akkor talán most kell meghalniuk, mert nem szándékosan ölted meg őket. A bioszférában vagy más mikrobák között is létezik az ökológiai egyensúly kérdése. Ha túl sokan vannak, akkor túlságosan el is terjedhetnek. Ezért azt mondjuk: Nyíltan és őszintén művelődni. Ha otthon legyek és szúnyogok vannak, elriaszthatjuk őket és szúnyoghálót rakhatunk fel, hogy ne jöjjenek be. Ha nem hagyják magukat néha elriasztani és utána halálra ütjük őket, ám legyen. Ha abban a térben, ahol az emberek élnek, embereket szúrnak meg és kárt akarnak tenni bennük, akkor el lesznek űzve. Ha nem engedik magukat elűzni, akkor sem kell egyszerűen csak néznünk, hogy megszúrják az embereket. Gyakorlóként nem törődsz velük és immúnis vagy rájuk, de a családtagjaid nem gyakorolnak és hétköznapi emberek, számukra még fennáll a fertőző betegségek problémája. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a gyermek arcát megcsípik.

Elmesélek nektek egy példát: Létezett régebben egy történet Sákjamuniról a korai éveiből. Egy nap Sákjamuni fürdeni ment az erdőbe és megkért egy tanítványt, hogy tisztítsa ki a fürdőkádat. A tanítvány a fürdőkádhoz ment és látta, hogy az tele van rovarokkal; ha kitisztítaná a fürdőkádat, akkor meg kellene ölnie a rovarokat. Visszament a tanítvány Sákjamunihoz és ezt mondta neki: „A fürdőkád tele van rovarokkal”. Sákjamuni ezt felelte, anélkül, hogy ránézett volna: „Menj és tisztísd ki a fürdőkádat”. A tanítvány megint elment a fürdőkádhoz, de nem tudta, hogy kezdjen neki. Ha elkezdi tisztítani, akkor meghalnak a rovarok. Újból visszament és megkérdezte Sákjamunit: „Mester, a fürdőkád tele van rovarokkal, ha kitisztítom, akkor meghalnak a rovarok”. Sákjamuni rávetette pillantását és azt mondta: „Azt mondtam, hogy tisztísd ki a fürdőkádat”. Hirtelen megértette a tanítvány és utána azonnal kitisztította a fürdőkádat. Ez azt jelenti, hogy nem kell azért lemondanunk a fürdésről, mert rovarok vannak ott; nem is kell egy másik helyet keresnünk, ahol élni tudunk, mert a szobában szúnyogok vannak; nem is kell bekötnünk a torkunkat és lemondanunk az evésről, mert a gabonáknak és a zöldségeknek életük van. Ez nem így van. Helyesen kell kezelnünk ezeket a viszonyokat és nyíltan és őszintén kell művelődnünk. Addig jó, amíg nem okozunk kárt az élőlényeknek szándékosan vagy nem öljük meg őket szándékosan. Az embereknek kell élettér és az élethez való körülmények, ezeket meg is kell tartani. Az embereknek meg kell tartaniuk életüket és normál életformájukat.

Korábban azt mondták a hamis csigong-mesterek: „A hónap első és tizenötödik napján lehet ölni”. Többen azt is mondták: „A kétlábúakat meg szabad ölni”. Ez úgy hangzik, mintha a kétlábúak nem is élőlények lennének. A hónap első és tizenötödik napján való ölés nem számít ölésnek, hanem földásásnak? Több csigong-mester hamis, egyszerűen fel lehet őket ismerni beszédükről és viselkedésükről, arról, hogy miről is beszélnek és mit is akarnak. Minden csigong-mestert, akik így beszélnek, legtöbbször a futi szállta meg. Nézd csak meg, hogyan eszik csirkehúst az a hamis csigong-mester, akit egy róka szállt meg. Úgy eszik, mint egy farkas, még csak nem is akarja kiköpni a csontot.

Az ölés nem csak hogy nagy karmát okozhat, hanem a könyörületesség kérdését is érinti. Nekünk művelőknek talán nem kellene könyörületesnek lennünk? Ha megjelenik nálunk a Könyörületesség, talán észrevesszük, hogy minden lény és minden ember szenved. Ez előfordulhat.

A húsevésről

A húsevés is egy igen kényes kérdés, de a húsevés nem jelent ölést. Olyan régóta tanuljátok a Fá-t és nem kértünk meg titeket arra, hogy ne egyetek húst. Ha egypár csigong-mester tanfolyamára ellátogatsz, azonnal azt mondják neked: „Mostantól nem ehettek húst”. Talán azt gondolod: „Hirtelen nem szabad több húst enni, erre még nem vagyok felkészülve”. Talán ma párolt csirke vagy sült hal van otthon ebédre, olyan jó illata van, de nem szabad enned belőle. A vallási művelésnél is kényszerítenek arra, hogy ne egyél húst. A hétköznapi buddhista művelési utak és néhány taoista út is beszél arról, hogy nem szabad húst enni. Nem kérünk meg benneteket, hogy ezt tegyétek, de mi is értintjük az ügyet. Hogy mit várunk el tőletek? Mert művelési utunk egy olyan út, melynél a Fá nemesíti az embereket, azaz egyes helyzetek a Gongban és a Fá-ban is meg fognak mutatkozni. A gyakorlás során a különböző helyzetek különböző szinteket teremtenek. Egy nap vagy talán a tanfolyamon egyeseknél ez az állapot fog előfordulni: Nem tudnak húst enni, undorító a szaga. Ha megeszik, akkor ki kell majd öklendezniük. Az nem úgy van, hogy kényszerítenek, vagy hogy kényszeríted magad arra, hogy ne egyed meg, hanem ez a saját szívedből fog jönni. Ha eléred ezt a szintet, a Gongod fogja visszatükrözni, hogy nem tudsz húst enni. Ha mégis lenyeled, akkor tényleg ki fogod öklendezni.

Minden sokéves tanítványunk tudja, hogy a Fálun Dáfá művelésénél ez az állapot elő fog fordulni és hogy különböző helyzetek mutatkoznak majd meg különböző szinteken. Néhány tanítványnak erős vágya és ragaszkodása van a húsevésre – ők rendszerint nagyon sok húst esznek. Miközben a többiek a húst undorítónak tartják, ők nem tartják annak és továbbra is tudják enni. Mit lehet tenni, hogy ezt a ragaszkodását elengedje? Ha az illető húst eszik, fájni fog a hasa; ha nem eszik húst, nem lesznek hasfájásai. Ez az állapot fog nála előfordulni, ami azt jelenti, hogy nem tud többé húst enni. Ez az jelenti, hogy iskolánknak mától semmi köze a húshoz? Nem. De akkor hogy kezeljük ezt a kérdést? Az, hogy nem tud húst enni, tényleg a szívéből jön. Mi a cél? Az, hogy a templomi művelésnél arra kényszerítenek, hogy ne egyél húst és az, hogy iskolánkban nem vagy képes húst enni, mindekettő arra szolgál, hogy az ember hús utáni mohó vágya és ragaszkodása eltávolodjon.

Némelyek nem is tudnak lenyelni egy falatot sem, ha nincs hús a tányérjukon, ez a hétköznapi emberek vágya. Egyik nap elhaladtam a Changchung-i Diadal park hátsó kijáratánál. Nagy zajt csapva jött ki három ember a kijáraton, az egyik azt mondta: „Minek gyakoroljak csigongot, ha nem szabad húst ennem; feladnék akár tíz évet is az életemből, csak húst ehessem!” Ilyen erős vágyat. Gondolj bele, el kell távolítani ezt a vágyat vagy sem? Hát persze hogy el kell. A művelés során épp az emberek különböző vágyait és ragaszkodásait távolítjuk el. Pontosabban, ha a hús utáni vágy nincs eltávolítva az nem azt jelenti, hogy a ragaszkodás nincs még megszüntetve? El tud-e akkor jutni valaki a megvilágosodásig? Ezért kell megszüntetni, amíg ez ragaszkodás. De ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól nem fogsz húst enni. Nem az a cél, hogy ne egyél húst, hanem az, hogy ne ragaszkodj hozzá. Ha azalatt az idő alatt, amíg nem tudsz húst enni, megszünteted a ragaszkodásodat, akkor talán később tudsz majd húst enni, nem lesz undorító szaga és nem is lesz olyan rossz az íze. Akkor már nyugodtan ehetsz húst, ez egyáltalán nem probléma.

Ha megint meg tudod enni, már nincs meg ez a ragaszkodásod és vágyad sem a hús után. De egy nagy változás következik be: Ha később húst eszel, nem fog már ízleni; ha otthon főznek, eszel egyszerűen; ha nem főznek otthon, nem gondolsz rá, az evésnél nem ízlik többé. Ez az állapot léphet fel. De a hétköznapi emberek közti művelés nagyon bonyolult. Ha otthon újra és újra hús van, idővel megint ízlik majd neked, később ez megismétlődik, a művelés egész lefolyása alatt ez többször meg fog ismétlődni. Hirtelen megint nem tudsz húst enni. Ha nem tudod megenni, akkor ne edd meg. Tényleg képtelen leszel megenni és ha megeszed, ki kell öklendezned. Ha meg tudod enni, akkor egyed, kövesd a természetes utat. Nem az a cél, hogy eszel-e húst vagy sem – a kulcskérdés az, hogy meg tudod-e szüntetni a ragaszkodásodat.

Fálun Dáfá-nknál ez elég gyorsan megy. Amíg emeled a Xinxingedet, gyorsan át tudod törni a szinteket. Némelyek már kezdettől fogva nem ragaszkodnak annyira a húshoz, nekik mindegy, hogy kapnak-e húst vagy sem. Ilyen embereknél ez csak egy-két hétig tart, és már le is tompul a ragaszkodásuk. Egyeseknél ennek egy hónapig, két hónapig, három hónapig talán fél évig kell tartania. Ha semmi rendkívül különös dolog nem jön közbe, akkor sem tart több mint egy évnél, utána megint tudnak húst enni. Mert ugye a hús az emberi étkezés egyik fő része. De azoknak, akik a templomban művelik magukat, nem szabad húst enniük.

Most elmagyarázzuk, hogyan állnak a buddhizmusban a húsevés kérdéséhez. A legrégebbi ősbuddhizmusban nem volt megtiltva a húsevés. Amikor Sákjamuni magával vitte tanítványait az erdőbe, hogy ott keményen műveljék magukat, egyáltalán nem létezett még a húsevés betiltása. Hogy miért? Mivel az emberi társadalom nagyon visszamaradott volt, amikor Sákjamuni 2500 évvel ezelőtt a Fá-t terjesztette, sok területen még agrárgazdaság volt, de sok területen még nem, művelhető terület nagyon kevés volt és mindenhol erdők voltak. Gabona csak csekély mennyiségben volt és nagyon ritkán. Azok az emberek, akik épp a primitív társadalomból törtek ki, főleg vadászatból éltek, sok területen a hús volt a főétel. Sákjamuni nem engedte meg tanítványainak, hogy kapcsolatba kerüljenek a gazdagsággal vagy akármilyen tárggyal, hogy a lehető legnagyobb mértékben lemondjanak az ember ragaszkodásairól. Tanítványait magával vitte koldulni és elemózsiát kéregetni. Azt ettek, amit kaptak, egy művelőnek nem szabad válogatósnak lennie az evésnél; az ételek között, amiket kaptak, hús is akadhatott.

De az ősbuddhizmusban létezett a hun tilalma. A hun tilalma az ősbuddhizmusból származik, de most a húst tekintik hunnak. Valójában akkoriban nem a húsra vonatkozott a hun, hanem hagymára, gyömbérre, fokhagymára és hasonlókra. Miért tekintették hunnak őket? Most a szerzetesek sem tudják ezt elmagyarázni, mert sokan közülük nem művelik magukat igazán és sok dolgot nem tudnak. Amit Sákjamuni terjesztett, az a „parancsolat, meditáció és bölcsesség”. A parancsolat az összes emberi vágyról való lemondást jelenti; a meditáció azt jelenti, hogy a művelő a lótuszülésben meditálva művelte magát és teljesen elmerült a meditálásban. Minden olyan dolgot komoly zavaró tényezőként tekintettek, melyektől az emberek nem tudtak meditálni és magukat művelni. Ha valaki hagymát, gyömbért vagy fokhagymát evett, nagyon erősen lehetett érezni. Akkoriban a szerzetesek heten vagy nyolcan ültek egy körben, az erdőben vagy barlangban, több kört alkotva meditáltak. Ha valaki ilyesmit evett, akkor ezáltal nagyon erős, nagyon ingerlő szag keletkezett, ami másokat a lótuszülésben és a meditációba való merülésben és gyakorlás közben komolyan zavart. Ezért létezett az a törvény, hogy az ilyen dolgokat hunnak tekintik és hogy nem szabad őket enni. Sok az emberi testben kiművelt élőlény undorodik ezektől a rossz szagoktól. A hagyma, a gyömbér és a fokhagyma fel tudják kelteni az emberi vágyakat. Ha valaki sokat eszik belőle, akkor szenvedélyévé válik, ezért tekintették ezeket hunnak.

Miután régebben sok szerzetes magas szintig művelte magát, a Gong felnyitásának vagy félig felnyitásának állapotában találták magukat, azt is tudták, hogy a művelés közben a törvények nem számítanak. Ha eltávolítják a ragaszkodást, akkor magának az anyagnak nincs hatása. Ami az embereket igazán zavarja, az maga a ragaszkodás. Innen látták minden idők magas szintre művelt szerzetesei, hogy a húsevés nem kulcskérdés, a kulcskérdés az, hogy a hozzá való ragaszkodást el tudja-e engedni valaki; ragaszkodás nélkül teljesen mindegy, hogy mit eszik az ember, hogy jóllakjon. Mivel a templomokban ilyen módon művelték magukat, sok ember hozzászokott már. Ezen kívül ez már nemcsak a törvény kérdése, hanem ez a templomokban előírássá és szabállyá vált. Ezért egyáltalán nem volt szabad ezt megenni, nem is szoktak hozzá, hogy ilyen módon műveljék magukat. Most beszéljünk Jigong szerzetesről. A művészi alkotásokban nagyon kiemelték. A szerzeteseknek nem szabadott húst enniük, de ő evett húst és így igencsak feltűnt. De az tény, hogy miután kiűzték a Lingyin templomból, az evés természetesen egy igen fontos probléma volt számára, mikor menekülése forgott kockán. Mindent megevett, amit csak látott, hogy jóllakjon. Az teljesen mindegy, hogy valaki mivel lakik jól, ha semmilyen ételhez nem ragaszkodik. Ő eddig művelte magát és megértette ezt az alapelvet. Valójában Jigong nagyon ritkán evett húst, talán egyszer-kétszer. Amint egy író meghallotta, hogy egy szerzetes húst eszik, érdeklődése megnőtt, mert minél meglepőbb a téma, annál többen olvassák majd a könyvet. „A művészi alkotásoknak az életből kell származniuk és az életből kell kiindulniuk”, ezt hangsúlyozták ki. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mivel lakik jól valaki, ha a ragaszkodását tényleg meg tudta szűntetni.

Délkelet-Ázsiában, Dél-Kínában, Guangdong és Guangxi tartományokban némely laikus nem azt mondja, hogy Buddhát műveli, mintha ez a kifejezés túl régimódi lenne, hanem azt mondják, hogy vegetáriánus életmódot folytatnak. Ez azt jelenti, hogy Buddhát művelik, amennyiben vegetáriánus életmódot folytatnak. Ők ilyen egyszerű dolognak tartják Buddha művelését. Buddhát műveli az, aki vegetáriánus módon él? Mindenki tudja, hogy ez csak az emberek egy ragaszkodása, egy vágya, csak ezt az egy ragaszkodást szűntetik meg. De ott van még az irigység, harci szellem, buzgóság, érvényesülési vágy, különböző ragaszkodások, az embernek egyszerűen sok ragaszkodása van. Minden ragaszkodást és vágyat meg kell szűntetni, csak akkor lehet a megvilágosodásig művelődni. Ha valaki csak a húshoz való ragaszkodást szünteti meg, már Buddhává is válhat? Ez a vélemény helytelen.

Az emberi étkezés kérdésénél nem csak a húsevésről van szó, hanem az sem megy, ha valaki bármely ételhez ragaszkodik, ez más dolgoknál is pontosan így van. Némelyek azt mondják: „Ezt szívesen eszem”. Ez is vágyakozás. Ha egy művelő egy bizonyos állapotot elért, akkor nincs már meg ez a ragaszkodása. Természetesen nagyon magas szinten magyaráztuk el a Fá-t különböző szintekkel összekapcsolva, lehetetlen ezt egyszerre elérni. Azt mondod, hogy azt szívesen eszed, de ha odáig művelted magad, hogy meg kell szűntetned azt a ragaszkodást, akkor egyszerűen nem fogod tudni megenni. Ha ennek ellenére megeszed, nem fog ízleni, teljesen máshogyan fog ízleni. Mikor régebben dolgoztam, az étkezdének mindig vesztesége volt a munkahelyen, később be kellett zárnia. Az ételt ezek után magunkkal kellett vinnünk. Nagyon fárasztó reggelente főzni és utána munkába sietni. Néha vettem két párolt zsemlét és egy darab tofut szója szószba mártva. Ilyen könnyű étel nem okozhat problémát, de az sem megy, ha mindig ezt eszi az ember, ettől a ragaszkodástól is meg kell szabadulni. Ahogy csak ránéztél a tofura, máris feljött a gyomorsavad és nem tudtál többet enni belőle, félő volt, hogy ragaszkodás alakul ki nálad. Természetesen ez csak akkor alakul ki, ha valaki elért egy bizonyos szintet, a kezdetnél ez még nem így van.

A buddhista rendszerben arról beszélnek, hogy ne igyunk alkoholt. Láttál már Buddhát, aki boroskancsót tart a kezében? Nem létezik ilyesmi. Azt mondtam, hogy nem szabad húst enni, de az mégsem probléma, ha később újra eszed, miután a művelésnél megszabadultál ragaszkodásodtól a hétköznapi emberek között. De ha valaki egyszer lemondott az alkoholról, annak nem szabad utána innia. Talán nincs Gong a gyakorlók testében? A Gong különböző formái és egyes természetfeletti képességek jelentek meg tested felületén és ezek tiszták. Ahogy alkoholt iszol, azonnal elhagyják a testedet, ebben a pillanatban nincs semmi a testedben, mindegyikőjük irtózik ettől a szagtól. Nagyon rossz, ha ez már szokásoddá vált és az ivásnál az ember ésszerűtlenné válik. Miért kellett alkoholt innia annak, aki a Nagy Taot művelte? Mert nem a főtudatát művelte és azért ivott, hogy elbódítsa a főtudatát.

Egyesek annyira rabjai az alkoholnak, mintha az lenne az életük, csorog a nyáluk az alkohol után. Egyesek olyan sokat ittak már, hogy az alkohol megmérgezte őket, alkohol nélkül nem tudják felemelni a rizstálacskát, alkohol nélkül nem megy semmi. De mi gyakorlóként nem viselkedhetünk így. Az ivásnál biztos, hogy függővé válik, mert ez egy vágyakozás és ingerli az immunrendszert, minél többet iszik valaki, annál függőbbé válik. Gyakorlóként el kell rajta gondolkodnunk, hogy meg kell-e ettől szabadulnunk vagy sem. Ettől a ragaszkodástól is meg kell szabadulnunk. Egyesek azt gondolják: „Ez nem megy, az ügyfelek szórakoztatásáért vagyok felelős”; vagy: „Az üzleti kapcsolatokért vagyok felelős, alkohol nélkül nehéz az ügyeket elintézni”. Azt mondom, hogy ez nem feltétlenül így van. A normál üzleteknél, főleg üzletkötéseknél és a külföldiekkel való üzletelésnél, rendelhetsz üdítőitalt is, miközben ő ásványvizet a másik meg sört rendel. Senki nem kényszerít arra, hogy alkoholt igyál, azt iszol, amit akarsz, és annyit, amennyit bírsz. Főleg az értelmiségiek körében kevésbé fordul elő ilyesmi. Ez rendszerint így van.

A dohányzás is ragaszkodás. Néhányan azt mondják, hogy a dohányzás felfrissít. Azt mondom, hogy önmagát és másokat is becsapja. Ha egyesek fáradtak a munkától vagy az írástól, elszívnak egy cigarettát, szünetet tartanak. Ha elszív valaki egy cigarettát, frissebbnek érzi magát. Valójában ez nem így van, felfrissültnek érzi magát, mert pihent egy keveset. Az ember gondolata meg tud téveszteni, illúziókat is képezhet. Aztán tényleg kialakul egy beállítottság és megtévesztés és azt hiszed, hogy a cigarettázástól frissültél fel. De ez egyáltalán nem így van, a cigarettázásnak semmi ilyen hatása sincs. A cigarettázásnak semmilyen jó hatása sincs az emberi szervezetre. Ha egy ember sokáig cigarettázott, akkor az orvosa látni fogja, hogy a légcsöve és tüdeje fekete.

Nem a test tisztításáról beszélünk mi, gyakorlók? A test állandóan tisztul és folyamatosan fejlődsz magasabb szintekre. De te még mindig belerakod ezt a testedbe, ez nem ellentmondásos velünk? Ezen kívül ez egy erős vágy. Néhányan tudják is, hogy ez nem jó, de egyszerűen nem tudnak róla leszokni. Azt mondom nektek, valójában az az oka ennek, hogy nincsenek helyes gondolatai, ezért nem könnyű a cigarettázásról leszoknia. Próbáld meg ma gyakorlóként ezt ragaszkodásnak tekinteni és eltávolítani, nézd meg, hogy le tudsz-e róla szokni vagy sem. Azt javaslom, hogy ha tényleg művelni akarod magad, akkor szokj le mostantól a cigarettázásról és garantáltan le fogsz tudni szokni róla. Ennek a tanfolyamnak a mezőjén senki nem gondol a cigarettázásra. Ha fel akarod adni, akkor garantáltan fel is fogod tudni adni. Ha megint cigarettázol, nem ízlik a cigaretta. Ha ezt a fejezetet olvasod a könyvben, ugyanez lesz a hatása. Természetesen, ha nem akarod magad művelni, nem törődünk vele többet. Úgy gondolom, hogy művelőként le kell szoknod róla. Egyszer említettem már egy ilyen példát: Láttál már egy Buddha vagy egy Tao szájában cigarettát? Hol létezik ilyesmi? Mi a célod művelőként? Nem kellene róla leszoknod? Ezért mondom, ha művelni akarod magad, akkor szokj le róla. Károsítja a tested és ez egy vágyakozás. Ez közvetlen ellentéte elvárásainknak.

Irigység

A Fá elmagyarázásánál gyakran beszélek az irigységről. Hogy miért? Mert az irigység Kínában különösen erősen mutatkozik meg, olyan erősen, hogy már természetévé vált az embereknek és már nem is tudják ezt érzékelni. Miért ilyen erős az irigység a kínaiaknál? Ennek is megvan a gyökere. A kínaiakra korábban nagy befolyást gyakorolt a konfucianizmus és eléggé befelé fordulóak voltak. Ha idegesek voltak, nem mutatták; ha örültek, azt sem mutatták. Önuralomról és elnézésről beszéltek. Mivel már hozzászoktak, az egész nemzetben kifejlődött egy erősen befelé forduló gondolkodásmód. Ennek persze megvan az előnye: A belső minőség nem mutatkozik meg. De vannak hátrányai is, amik talán rossz helyzeteket hozhatnak magukkal. Különösen a Végső-Dharma Idejében mutatkozik feltűnőbben rossz oldala, amennyiben ez az ember irigységét támogathatja. Ha valaki valami jót kap és azt elárulja, másoknál ez elég erős irigységet idézhet elő; ha valaki a munkahelyén vagy a munkahelyén kívül jutalmazásokat vagy előnyöket kap, nem meri megmondani; ha megtudják a többiek, akkor ezt igazságtalannak éreznék szívükben. A nyugati emberek ezt keleti irigységnek vagy ázsiai irigységnek nevezik. Egész Ázsiát befolyásolja többé-kevésbé a konfucianizmus, de csak nálunk, Kínában mutatja meg magát ilyen erősen.

Ez az abszolút egyenlőségre törekvéssel van összefüggésben, amit korábban űztek. „Ha az Ég beomlana úgyis mindenki együtt halna meg; az előnyöket egyenlően kell elosztani; a fizetésemelésnél nem szabad a százalékos arányról beszélni, mindenkinek egyenlő részt kell kapnia.” Ez a gondolat helyesnek tűnik, hiszen mindenki egyenlő. De valójában hogyan lennének mindannyian egyenlők? Mindenkinek más munkája van és nem mindenki teljesíti kötelezettségét ugyanolyan mennyiségben. Világegyetemünkben létezik egy alapelv: „Veszteség nélkül nincs nyereség”; aki nyer, annak muszáj veszítenie is. A hétköznapi emberek között ezt mondják: „Aki nem dolgozik, az nem kap semmit; aki többet dolgozik, az többet kap; aki kevesebbet dolgozik, az kevesebbet kap”; ha valaki többet ad bele, annak több is jár. A korábbi teljes egyenlőségre törekvésnél meg lett mondva, hogy mindenki egyenlőnek született és a születés utáni élet változtatja meg az embereket. Azt mondom, hogy ez túl abszolút; és ha valami túl abszolút, akkor avval már nincs rendben valami. Miért léteznek a születés után férfiak és nők? Miért van az embereknek különböző külsejük? Néhányan már születésüktől fogva betegek vagy torzak, ők nem egyformák. Magas szintekről azt látjuk, hogy egy ember élete már egy másik dimenzióban létezik. Lehet mindenki egyforma? Mindenki egyenlő akar lenni. De hogyan lehetne őket egyenlően kezelni, ha valami az ő életében nem létezik? Az emberek nem egyformák.

A nyugati országokban az embereknek elég nyílt a felfogásuk. Ha örülnek, akkor meg is mutatják azt; ha idegesek, azt is fel lehet ismerni rajtuk. Ennek megvan az előnye, de a hátránya is, nem tudnak elnézést gyakorolni. A mentalitások és nézetek különbsége különböző hatáshoz vezet a cselekvésnél. Ha egy kínait a főnöke előtt megdicsérnek, vagy bármilyen előnyhöz jut, mások nem érzik ezt igazságosnak szívükben. Ha valaki valamivel több prémiumot kap, elrakja a táskájába mások háta mögött, nem tudhatják meg a többiek. Nagyon nehéz példaszerű dolgozónak lenni: „Példaszerű dolgozó vagy és ügyes, tehát korábban kell jönnöd és később kell menned, végezd el ezt a munkát is, te jó vagy, de mi nem”. Keserű iróniát és maró gúnyt kap, nagyon nehéz jó embernek lenni.

Külföldön ez teljesen más. Ha a főnök látja, hogy valaki aznap jól dolgozott, több prémiumot ad neki. Örömmel számolja egyik bankjegyet a másik után a kollegái előtt: „Ah, ennyi pénzt adott nekem ma a főnök”. Tiszta örömmel mondja a többieknek, mennyit is kapott, semmiféle következménye nincs. De ha Kínában egy kicsit több prémiumot kapsz, maga a főnök fogja neked mondani, hogy tedd el a pénzt gyorsan a táskádba, hogy a többiek ne láthassák. Ha külföldön egy gyermek 100 pontot kap az iskolában, örömmel rohan haza és mondja hangosan: „100 pontot kaptam ma, 100 pontot kaptam ma!” Így rohan az iskolától hazáig. A szomszéd kinyitja az ajtót és mondja: „Hé Tomi, jól csináltad, jó fiú”. Egy másik nyitja az ablakot: „Hé, Jani, szuper”. De ha ez Kínában történik, az rettenetesen hangzik: „100 pontot kaptam ma, 100 pontot kaptam ma!” A gyermek szalad az iskolától hazáig, még ki sincs nyitva az ajtó, máris szitkozódik valaki a szobából: „Mi ebben olyan különös, 100 pontot kapni? Mit vágsz fel vele! Ki nem ért már el 100 pontot!” Ez a két különböző nézet különböző hatásokhoz vezethet. Előhívhatja az emberek irigységét. Ha valakivel valami jó történik, nem örül neki, hanem nem érzi azt igazságosnak szívében. Ez előfordulhat.

Pár évvel ezelőtt volt a teljes egyenlőségre törekvés, ami az emberek gondolatait összekuszálta. Egy konkrét példa: Egy ember azt hiszi, hogy senki nem olyan jó üzletében, mint ő és hogy mindent megtehet és egyszerűen nagyszerű. Azt gondolja: „Meg tudnám csinálni, ha gyárigazgató lennék; akkor is meg tudnám csinálni, ha eggyel magasabb állásban lennék; sőt, a miniszterelnök munkáját is megcsinálnám”. Talán a vezetőség is azt mondja, hogy ez az ember tényleg ügyes és mindenre alkalmas. Talán a kollegák is azt mondják, hogy ez az ember ügyes és tehetséges. De van a csoportjában vagy irodájában egy másik ember, aki semmire nem alkalmas, és aki egyáltalán nem ért a munkához. Egy nap a tehetségtelent nevezik ki vezetővé, nem őt, sőt, a főnökévé válik. Szívében ezt igazságtalannak érzi és elmegy a főnökéhez és munkatársaihoz, nagyon haragszik és nagyon irigy.

Elmagyarázom nektek ezt az alapelvet, amit a hétköznapi emberek nem tudnak felfogni: Ugyan azt hiszed, hogy mindent tudsz, de ez nincs benne a sorsodban; ugyan ő nem tud semmit, de az ő sorsában ez áll, így lett vezető belőle. Teljesen mindegy, hogyan gondolják ezt a hétköznapi emberek, ezek csak a hétköznapi emberek gondolatai. A magasabb élőlények szempontjából nézve az emberiség társadalma bizonyos törvényszerűségek szerint fejlődik, ezért az, amit életedben teszel, nem a képességeid szerint működik. A buddhizmusban a karma-kiegyenlítődés körforgásáról beszéltek és ez a karmája szerint van meghatározva. Teljesen mindegy milyen ügyes vagy, ha nincs De-d, talán semmid sincs az életedben. Ugyan látod, hogy semmihez sem ért, de sok De-je van, ezért válik belőle magas beosztású hivatalnok, nagyon gazdag. Egy hétköznapi ember nem tudja ezt belátni és mindig azt hiszi, hogy azt kell tennie, ami a képességeinek megfelelő. Ezért harcol és veszekszik egy életen keresztül és a szíve nagy károkat szenved. Nagyon keserű számára, nagyon fáradt és állandóan igazságtalannak érzi a dolgot szívében. Nem tud sem jól enni sem jól aludni és nagyon letört. Ha idősebb lesz, a testét már teljesen tönkre tette és mindenféle betegségek törnek felszínre nála.

De nekünk művelőknek nem így kell viselkednünk, művelőként a természetes út követéséről beszélünk. Ami a tied, azt nem fogod elveszíteni; ami nem a tied, azt nem tudod kiharcolni. Természetesen ez sem abszolút. Ha abszolút így lenne, nem is létezne az a kérdés, hogy az emberek rosszat cselekszenek. Más szavakkal, ott lehet néhány bizonytalan tényező is. De te gyakorló vagy, ezért normál körülmények között a Tanár Fá-teste megvéd; ha mások el akarják venni a dolgaidat, nem tudják ezt megtenni. Ezért mondjuk, hogy kövesd a természetes utat. Néha azt hiszed, hogy valami a tied és mások is azt mondják neked, hogy ez a tied, de valójában nem a tied. Talán azt fogod majd hinni, hogy a tied, de végül nem lesz a tied. Ezzel a módszerrel látható, hogy el tudod-e engedni. Ha nem tudod elengedni, akkor ez ragaszkodás. Ez a módszer kerül alkalmazásra, hogy megszűntesd az önérdekű ragaszkodásod. Ez így van. A hétköznapi emberek harcolnak és veszekednek saját érdekeikért, mivel nem tudják megérteni ezt az alapelvet.

Az irigység a hétköznapi emberek között túl erősen mutatja meg magát, a művelési körben is mindig feltűnőbb volt. A különböző művelési iskolák nem mutatnak egymás iránt tiszteletet, a te utad jó vagy az ő útja jó, önkényesen ítélkeznek. Ahogy én látom, mindegyik a gyógyítás és egészségmegőrzés szintjén található. Azok az utak, amelyek egymás ellen harcolnak, legtöbbször a futi által hozott kaotikus utak, nem is beszélnek a Xinxingről. Némelyek több mint 20 éve gyakorolnak, de még nem kaptak természetfeletti képességeket, míg mások a gyakorlás kezdetén már természetfeletti képességeket kapnak, nem érzi igazságosnak ezt a szívében: „Már több mint 20 éve gyakorlok és nem kaptam természetfeletti képességeket, de ő kapott természetfeletti képességeket. Milyen fajta természetfeletti képességeket kapott?” Nagyon mérges: „Futija van, ez a démoni út művelése!” A csigong-mesterek tanfolyamokat adnak, egyesek lenézően ülnek ott: „Ah, ez meg milyen csigong-mester. Azt a dolgot, amiről beszél nem akarom hallani.” Az a csigong-mester talán tényleg nem beszél olyan jól, mint ő, de az a csigong-mester csak saját iskolájának dolgairól beszél. Ez az ember minden lehetségest megtanult és egy halom vizsgabizonyítványa van, teljesen mindegy, melyik csigong-mester tart tanfolyamot, részt vesz mindegyiken; és tényleg sokat tud, többet, mint azok a csigong-mesterek. De ez mire jó? Ezek csak a gyógyítás és egészségmegőrzés dolgai, minél jobban megtelíti magát velük, annál kaotikusabbá és bonyolultabbá válnak az információk és annál nehezebb lesz magát művelnie, már minden zűrzavaros. Az igaz művelésnél az egy iskolára való koncentrálásról beszélnek, hogy semmi ne menjen tönkre. Az igaz Tao-művelőknél is megmutatkozik ez, nem kísérik figyelemmel egymást. Ha a harci szellem nincs megszűntetve, akkor az irigység is könnyebben jön elő.

Elmesélünk egy történetet: Az „Istenek kinevezése” című regényben Shen Gongbao szemében Jiang Ziya öreg és tehetségtelen volt. De az Ős-Égúr Jiang Ziya-t kérte meg, hogy adjon át titulusokat az isteneknek. Shen Gongbao igazságtalannak érezte ezt szívében: „Miért őt kérték meg, hogy adjon át titulusokat az isteneknek? Nézz csak rám, én, Shen Gongbao, milyen ügyes is vagyok: Még ha a fejemet le is vágják, vissza tudom rakni, miért nem engem kértek fel, hogy adjam át a titulusokat az isteneknek?” Nagyon irigy volt és állandóan zavarta Jiang Ziya-t.

Sákjamuni idejében az ősbuddhizmusban beszéltek természetfeletti képességről, de most már senki nem mer a buddhizmusban a természetfeletti képességekről beszélni. Ha a természetfeletti képességekről beszélsz, akkor azt mondják, hogy ez a démoni út művelése. „Milyen képességek?” Egyáltalán nem ismeri el ezeket. Hogy miért? A mostani szerzeteseknek egyáltalán nincs fogalmuk arról, mi is az. Sákjamuninak tíz nagy tanítványa volt, Mujianlian-t tekintették az elsőnek, aki isteni képességekkel rendelkezett. Sákjamuninak voltak női tanítványai is, egyiküket Lianhuase-nak neveztek, ő is első volt azok között, akik isteni képességekkel rendelkeztek. Ez akkor is így volt, mikor a buddhizmust bevezették Kínába. Sok magas szintre művelődött szerzetes létezett az idők folyamán. Mikor Bodhidharma Kínába jött, egy náddal szelte át a nagy folyót. De az isteni képességeket a történelem fejlődése során egyre jobban elutasították. Ennek az a főoka, hogy a nagy szerzeteseknek, az idősebb szerzeteseknek és az apátoknak nem feltétlenül voltak jó veleszületett alapjaik. Habár apát, egy nagy szerzetes volt, ez csak egy hivatal volt a hétköznapi emberek között, ő is csak egy volt a művelésnél, csak neki a foglalkozása volt művelőnek lenni, miközben te otthon műveled magad és nem hivatásosan. Az, hogy valaki művelni tudja-e magát teljes mértékben a szívétől függ, ez mindenkinél így van és ennek nem szabad hiányoznia. De nem minden kis szerzetesnek volt rossz alapja, akik tüzet csináltak és főztek. Minél több szenvedést viselt el a kis szerzetes, annál könnyebb volt számára a Gong felnyitásához jutni. Minél kényelmesebben élt a nagy szerzetes, annál nehezebb volt számára a Gong felnyitását elérni, mivel itt a karma átalakulásának kérdéséről van szó. A kis szerzetes sokat dolgozott és sok szenvedést kellett elviselnie, ki tudta egyenlíteni a karmáját és gyorsan elérte a megvilágosodást, egy nap talán hirtelen a Gong felnyitását is elérte. Egy nap elérte a Gong felnyitását, a megvilágosodást vagy a fél-megvilágosodást, előkerültek az isteni képességei. Aztán jöttek a templom szerzetesei, hogy kinyilvánítsák tiszteletüket iránta. De az apát nem bírta tovább: „Hogyan dolgozhatnék tovább apátként? Mit jelent megvilágosodni? Démoni útra tévedt, ki kell őt üldözni”. Aztán ki is üldözték a kis szerzetest a templomból. Lassanként senki nem mert többet a természetfeletti képességekről beszélni Han-területünkön. Te tudod, milyen ügyes is volt Jigong. Fatörzseket hordott az Emei-hegységből és egyiket a másik után dobta ki egy kútból, de végül őt is kiűzték a Lingyin templomból.

Az irigység egy nagyon komoly probléma, mert ez közvetlenül arra a kérdésre irányul, hogy eljutunk-e a megvilágosodáshoz vagy sem. Ha az irigységtől nem szabadulsz meg, akkor minden, amit művelsz nagyon gyenge és törékeny lesz. Itt létezik egy törvény: Ha valaki a művelésénél nem mond le irigységéről, akkor nem tudja a helyes gyümölcs-helyzetet elérni, semmi esetre sem tudja elérni a helyes gyümölcs-helyzetet. Korábban talán hallottátok, hogy Amithába Buddha beszélt a „karmával a Paradicsomba” kifejezésről; de ez nem megy, ha az irigységtől nem szabadulunk meg. Ha más területeken hiányzik valami, ami nem olyan fontos, akkor lehet karmával menni a Paradicsomba; de ez nem megy, ha valakinél az irigység nem szűnt meg. Ma azt mondom a gyakorlóknak: Ne ragaszkodj annyira a ködhöz. A cél, amit el akarsz érni az, hogy még magasabb szintekre műveld magad és ehhez meg kell szűntetni az irigység érzését. Ezért választottuk ki és magyaráztuk el külön.

A betegségek gyógyításáról

Az, hogy a gyógyításról beszélünk nem azt jelenti, hogy megtanítjuk, hogyan gyógyíts. Egyetlen Fálun Dáfá-tanítványnak sem szabad gyógyítania másokat. Ahogy elkezdesz gyógyítani, a Fá-testem mindent elvesz a testedből, ami a Fálun Dáfá-hoz tartozik. Miért vesszük ilyen komolyan ezt a kérdést? Mert ez a Dáfá szabotálása. Eltekintve attól, hogy a saját tested károkat szenved, viszket a kezed a gyógyítás után; és bárki is akad kezükre, azt meggyógyítják, hogy dicsekedhessenek vele. Ez nem ragaszkodás? Ez negatívan befolyásolja az ember művelését.

A hamis csigong-mesterek becsapják a hétköznapi embereket az érzésük folytán, hogy másokat meg akarnak gyógyítani és megtanítják neked ezt a dolgot. Azt mondják, hogy a csi átadása által meg lehet gyógyítani a betegségeket. Ez nem vicc? Neked van csid, neki is van csije, ha leadsz csit, már tudsz is gyógyítani? Lehet, hogy az ő csije gyógyított meg téged! Csi és csi nem hatnak egymásra. Ha a művelésnél magas szinten keletkezik nála Gong, akkor az, amit átad, magas energiájú anyag, ezzel tényleg tud betegségeket gyógyítani, befolyásolni vagy meggátolni, de nem tudja gyökeresen megszűntetni. Ezért van szüksége még természetfeletti képességekre, hogy tényleg meg tudja gyógyítani a betegségeket, csak akkor lehet a betegségeket maradéktalanul megszűntetni. Minden betegségre van egy természetfeletti képesség, ami pontosan azt tudja meggyógyítani. Azt mondom, egyedül csak a gyógyításhoz létezik több, mint ezer természetfeletti képesség; ahány betegség van, annyi természetfeletti képesség létezik, ami pontosan azt gyógyítja. Természetfeletti képesség nélkül nem hat, akkor sem, ha virágokat tudsz varázsolni a kezeddel.

Egyesek ezekben az években nagyon zavarossá tették a művelési kört. Azok közül az igaz csigong-mesterek közül, akik a gyógyítást és egészségmegőrzést terjesztették és kezdetben utat törtek maguknak, melyikük tanított másokat gyógyításra? Vagy meggyógyították a betegségedet vagy megtanították, hogyan műveld magad, hogyan eddzed a tested, megtanítottak neked egy halom gyakorlatot és aztán saját magad szűntetted meg a betegségeidet a gyakorlás által. Aztán később felbukkantak a hamis csigong-mesterek, akik nagy zavart és összevisszaságot okoztak. Aki gyógyítani akar, az magához vonzza a futit, ez biztosan így van. Az akkori körülmények között voltak olyan csigong-mesterek is, akik betegségeket gyógyítottak. Ez az akkori égi jelenségekkel való együttműködés jegyében történt így. Kétségtelen, hogy ez nem a hétköznapi emberek készsége és nem tartható meg örökké, ez az akkori égi jelenségek által keletkezett, annak az időnek a terméke volt. Később néhány ember arra szakosította magát, hogy másokat megtanítsanak betegségeket gyógyítani, de ez értelmetlenség volt. Hogyan tudna egy hétköznapi ember gyógyítani három- vagy ötnapi csigong tanulás után? Egyesek azt mondják: „Én ezt és azt a betegséget tudom meggyógyítani”. Azt mondom, ezeknek az embereknek futijuk van. Tudod, mi guggol a hátad mögött? Futid van, de te magad ezt nem érzed és nem tudod. Még jónak is találod és azt hiszed, hogy képességekkel rendelkezel.

Egy igaz csigong-mesternek ki tudja mennyi ideig kell magát először művelnie, csak utána érheti el a célt. Ha kezelsz másokat, gondolj bele, hogy rendelkezel-e olyan erős természetfeletti képességekkel, hogy megszűntesd a karmáját? Megkaptad az igaz tanításokat? Tudsz már betegségeket gyógyítani két vagy három nap csigong tanulás után? Gyógyíthatsz egy hétköznapi ember kezével? A hamis csigong-mesterek a gyengeségednél, az emberi ragaszkodásoknál fogtak meg téged. Nem törekedsz véletlenül gyógyításra? Na jó, ad neked egy gyógyítási tanfolyamot és megtanítja neked a gyógyítási kéztechnikákat. Olyasmit, mint csi-tű, fénykezelés, levezetés, kiegyenlítés, az akupunktúra pontok kipontozása vagy „egy kézfogással megfogva”. Sokféle név létezik, a cél az, hogy minél több pénzt húzzon ki a zsebedből.

De beszéljünk az „egy kézfogással megfogva” nevű módszerről. A következő helyzetet láttuk: Miért van az embernek betegsége? Betegségeinek és minden szerencsétlenségének alapvető okozója a karma, a fekete anyag karma-mezője. Ez a yin dolgaihoz tartozik, a rosszhoz. És a rossz intelligens lények is a yin dolgaihoz és a feketéhez tartoznak. Azért tudnak rád telepedni, mert ez a környezet nekik megfelelő. Ők az alapvető okai az ember betegségeinek, ez a betegségek fő forrása. Természetesen létezik még két másik forma is: Az egyik a nagyon nagyon kicsi intelligens lény nagy sűrűséggel, olyan, mint egy karma-massza; a másik olyan, mint egy csővezetéken való szállítás, ezt elég ritkán lehet látni, ez az elődöktől gyűlt össze és adódott tovább, ilyesmi is létezik.

Beszéljünk csak az átlagról. Mint például valakinek daganata, gyulladása vagy csont-túltengése van, egy másik térben lehet látni, hogy egy intelligens lény azon a helyen guggol; egy nagyon mély dimenzióban létezik egy intelligens lény. Az átlag csigong-mesterek nem láthatják, normál természetfeletti képességekkel sem lehet látni, csak fekete csit látnak a testen. Ahol fekete csi van, ott van betegség is, ez így helyes. De nem a fekete csi a betegség alapvető oka. Az ok az a mélyebb dimenzióban lévő lény, ami létrehozza ezt a mezőt. Egyesek a levezetésről és kivágásról beszélnek. Próbáld meg levezetni! Egy idő után újból kialakul. Némelyek nagyon erősek, éppen most lettek elvezetve, de máris visszajöttek, vissza tudják önmagukat húzni. Egyszerű kezelés nem segít.

A különös természetfeletti képességek szemszögéből nézve, létezik ott fekete csi és ezt beteg csinek tartják; a kínai orvostudomány szemszögéből nézve a meridián, a csi és a vér is el van tömődve azon a helyen, a meridiánok blokkolva vannak; a nyugati orvostudomány szemszögéből ott egy fekély, egy daganat, egy csont-túltengés vagy egy gyulladás stb. van, ezek a megjelenési formái, ha ebben a dimenzióban visszatükröződik. Ha azt a dolgot eltávolítod, meg fogod állapítani, hogy a testeden nincs semmi ebben a dimenzióban. Mindegy hogy porckorongsérv, csont-túltengés, ha azt a dolgot eltávolítod és kilököd azt a mezőt, meg fogod állapítani, hogy azonnal minden rendben lesz ott. Ha megröntgenezteted magad, nem lesz ott csont-túltengés többé. Az alapvető ok az volt, hogy az intelligens lény hatást gyakorolt. 

Egyesek azt mondják, hogy már három vagy öt nap tanulás után is lehet gyógyítani és megtanítják neked az „egy kézfogással megfogva” nevű módszert. Mutasd csak, hogyan fogod meg! Az ember a leggyengébb, de az az intelligens lény nagyon erős. Irányítja az agyadat és játékszer leszel számára, könnyű neki akár az életedet is elvenni. És azt mondod, hogy megfogod. De hogyan? Egy hétköznapi ember kezével nem tudod ezt elérni és megérinteni. Ha hadonászol a kezeiddel, nem törődik vele, kinevet téged, egyszerűen hadonászol, nagyon nevetséges; de ha tényleg el tudod érni és meg tudod érinteni, akkor a kezeid azonnal megsérülnek, de ez aztán egy igazi sérülés lesz! Korábban kezeltem egy embert, akinek mindkét keze ép volt. Teljesen mindegy, milyen vizsgálatot alkalmaztak, semmilyen betegséget nem tudtak megállapítani a testén vagy a kezein, egyszerűen nem tudta mozgatni a kezeit és csak úgy lógtak. Ilyen paciensekkel is találkoztam: A teste meg volt sérülve egy másik dimenzióban, megbénult. Nem bénulsz meg, ha a tested megsérül? Egyesek azt kérdezték tőlem: „Tanár, gyakorolhatok? Sterilizáltattam magam” vagy „Eltávolíttattam valamit a testemből”. Erre ezt válaszoltam: „Ennek semmilyen befolyása sincs, mert a testedet egy másik dimenzióban nem operálták meg és a gyakorlásnál az a test játszik szerepet.” Ezért mondtam, hogy ha nem tudod megfogni és megérinteni, nem törődik majd veled; de ha megérinted, megsebezheti a kezeidet.

Részt vettem a tanítványaimmal Pekingben a Keleti-Egészségügyi Vásárokon, hogy támogassuk az állami csigong-tevékenységeket. Mindkét vásáron kiemeltek minket. Az első vásáron sztárnak tekintették a Fálun Dáfá-t a csigong-iskolák között; a második vásáron egyszerűen csak sok ember volt. Miközben más kiállítóknál csak kevés ember volt, a mi asztalunkat megrohamozták az emberek. Három sor állt előtte, az első sor már korán reggel lefoglalt minden helyet délelőttre; a második sor arra várt, hogy jelentkezhessen délutánra; és a harmadik sor az aláírásomra várt. Nem gyógyítunk betegségeket, hogy akkor miért tettük ezt? Mert ez a nagy állami csigong-tevékenységeket támogatta. Azért vettünk részt, hogy hozzájárulásunkkal támogassuk ezt.

Elosztottam a Gongomat a tanítványoknak, akik velem tartottak. Mindenki kapott egy adagot, egy energiamasszát, mely több száz természetfeletti képességből tevődött össze. Lepecsételtem a kezüket Gonggal, mégis néhányuknak a keze össze volt harapdálva, a kezeik hólyagosak lettek vagy véreztek, ilyesmi elég gyakran előfordul. Az a dolog olyan erős. Gondolj bele, meg mered érinteni egy hétköznapi ember kezével? Ezen kívül nem tudod megfogni, egy bizonyos természetfeletti képesség nélkül nincs hatása. Ez azért van, mert egy másik dimenzióban tudja, hogy mit akarsz tenni – rögtön, ahogy gondoltál rá. Ha meg akarod fogni, már rég el is futott. Ha a páciens kilép az ajtón, azonnal rátelepszik és a betegség újra itt van. Ahhoz, hogy ezt el tudd intézni, ki kell nyújtanod a kezedet és „bam!” már meg is fogtad. Miután pedig megfogtad, egy másik természetfeletti képességre van szükséged, melynek korábban ez volt a neve: „nagy Fá a szellem elvételéhez”, ez a természetfeletti képesség még erősebb. Evvel akár egy ember egész ősszellemét ki lehet húzni és az ember azonnal mozdulatlan marad. Ezt a természetfeletti képességet céltudatosan használjuk, és miközben megfogtuk, ezekre a dologra céloztunk. Mint tudjátok, mikor Tathágata Buddha tálját Szun Wukong felé tartotta, Szun Wukong, aki nagyon nagy volt, egyszerre csak apróvá vált. Ez a természetfeletti képesség pontosan ilyen hatással rendelkezik. Teljesen mindegy, milyen nagy vagy milyen kicsi az intelligens lény, ha egyszer kézzel megfogják, egyszerre csak apró lesz.

Ezen kívül az nem megy, hogy valaki a beteg testébe benyomja a kezét majd kihúzza. Evvel a hétköznapi emberek társadalmában az emberek gondolkodása zavarossá válik, egyáltalán nem megengedett ezt csinálni; akkor sem, ha valaki ezt meg tudja tenni. Amit belenyomott, az a másik dimenzióban lévő kéz. Például valakinek a szívében van a betegség, ha a szív helyére irányítja a kezét és megfogja, akkor a kéz a másik dimenzióban hatol be a testbe. Miután egy pillanat alatt megfogta, a külső kéz is megfogja és így találkoznak össze a kezek. Nagyon erős, néha mozog a kézben és beletúr, néha megharapja, néha még üvölt is. Ugyan látod, hogy nagyon kicsi, ha kézben van; de ahogy elengedi a kéz, nagyon nagy lesz. Ez nem olyasmi, amit mindenki meg tud érinteni, természetfeletti képesség nélkül teljességgel lehetetlen megérinteni. Ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy képzeljük.

Persze lehetséges, hogy a jövőben a csigong-gyógyítás eme formája megengedett lesz. Korábban is létezett. De ennek vannak előfeltételei: Ennek az embernek művelőnek kell lennie. A művelés során irgalmasságból megtesz ilyesmit az embereknek, ez megengedett. De az kétségtelen, hogy a karmát nem tudja alaposan eltűntetni, mert méltósága és erénye nem elég. Ezért nehézségei továbbra is fennmaradnak, de bizonyos betegségei meggyógyulnak. Egy átlagos, kisebb csigong-mester nem egy olyan valaki, aki eléri Taot művelése során. Csak arra képes, hogy eltolja a betegségeket, vagy talán átváltoztatja – átváltoztatja más szerencsétlenségekké. De az eltolás folyamata előtt nem tud erről semmit. Ha a művelési útjánál a melléktudatát műveli, akkor a melléktudata teszi ezt. Néhány művelési út gyakorlója nagyon híresnek tűnik. Sok nagyon híres csigong-mesternek nincsen Gongja, minden Gong a melléktudaté. Ez azt jelenti, hogy megengedett a művelés során ilyesmit tenni, mert sokáig ezen a szinten marad, tíz évig vagy akár több tíz évig gyakorol, de nem tud kitörni erről a szintről, ezért gyógyít betegségeket egész életén át. Mivel ezen a szinten található, megteheti ezt. A Fálun Dáfá-tanítványok semmi esetre sem gyógyíthatnak. Felolvashatjátok ezt a könyvet a betegnek; ha a beteg el tudja fogadni, a betegség meggyógyítható. Kétségtelen, hogy különböző mennyiségű karmával rendelkező embereknél a hatás is más.

Gyógyítás kórházakban és a csigong-gyógyítás

Beszéljünk a kórházi gyógyítás és a csigong-gyógyítás viszonyáról. A nyugati orvostudomány néhány orvosa nem ismeri el a csigongot, mondhatjuk, ez a többség. Véleményük így hangzik: „Ha a csigong gyógyítani tud, mire kellenek a kórházak? Cseréljük ki a kórházakat! Már meg lehet gyógyítani a betegségeket, ahogy a csigong beavatkozik, már nem is kell oltás, gyógyszer vagy kórházban sem kell maradni, milyen jó lenne, ha a kórházainkat kicserélnénk!” Ez a vélemény egyáltalán nem értelmes és alaptalan. Többen nem ismerik a csigongot, valójában a csigong-gyógyítás nem lehet egyforma a hétköznapi emberek gyógyítási módszerével, ez nem a hétköznapi emberek készsége, hanem valami rendkívüli dolog. Megengedhető-e, hogy a hétköznapi emberek társadalmát valami rendkívüli dolog megzavarja? Milyen ügyesek is a Buddhák, egy Buddha hatalmas erejének képességeivel meg tudná semmisíteni az egész emberiség betegségeit egy intéssel. Miért nem teszi ezt meg? Ezen kívül annyi Buddha létezik, miért nem mutatják meg irgalmasságukat és gyógyítják meg a betegségeket? Mert a hétköznapi emberek társadalma ilyen módon létezik. Születés, öregedés, betegség és halál csak az élet állapotai. Mindegyiküknek megvan a sorsszerű összefüggése és mindez a karma-kiegyenlítés körforgása. Ha adósa vagy valakinek, akkor azt ki kell egyenlítened.

Ha meggyógyítod valakinek a betegségét, ez azt jelenti, hogy megtöröd ezt az alapelvet és hogy mindenkinek szabad rosszat tennie anélkül, hogy vissza kellene fizetnie. Lehetséges ez? Neked meg van engedve, hogy művelőként gyógyíts Irgalmasságból, ha még nem rendelkezel nagyon nagy erőkkel ennek a problémának az alapos megoldásához. Megteheted, mert az Irgalmasság kialakult nálad. De, ha ezeket a problémákat tényleg meg tudod oldani, és ha nagy mennyiségben tudod megoldani, az nem lenne megengedett. Különben komolyan szabotálnád a hétköznapi emberek társadalmának állapotát, és akkor ez már nem megengedett. Ezért egyáltalán nem lehet a hétköznapi emberek kórházait csigongra cserélni, mert a csigong egy rendkívüli Fá.

Tegyük fel, hogy engedélyezve lenne csigong-kórházak létrehozása és minden nagy csigong-mester előjönne és együttműködne, nézd csak meg, hogy nézne az ki. Ez nem megengedett, mert a hétköznapi emberek társadalmának állapotát mindenki megőrzi. Ahogy csigong-kórházakat, csigong-ambulanciákat, rehabilitációs klinikákat és gyógyfürdőket alapítanak, a csigong-mesterek gyógyító ereje rohamosan csökkenni fog és nem is lesz jó a gyógyhatás. Hogy miért? Mert a hétköznapi emberek dolgait végzi, így olyan magasnak kell lennie, mint a hétköznapi emberek Fá-ja és ugyanazon a szinten kell lennie, mint a hétköznapi embereké, a gyógyhatásnak is meg kell felelnie a kórházakénak. Így gyógykezelése nem válik be és gyógyítása különböző ún. „gyógyperiódusokra” lesz felosztva. Ez legtöbbször így van.

Csigong-kórházakkal vagy anélkül, senki nem tagadhatja le, hogy a csigong gyógyítani képes. A csigong régóta népszerűsítve van a társadalomban és sok ember tényleg elérte a csigong által a gyógyítás és egészségmegőrzés célját. Mindegy, hogy a betegséget eltolta vagy átváltoztatta egy csigong-mester, vagy hogy hogyan gyógyult meg, mindegy, hogy mi történt, mert a betegség jelenleg nincs ott. Ez azt jelenti, hogy senki nem tagadhatja, hogy a csigong gyógyítani képes. Azok között, akik csigong-mestereket kerestek fel, hogy meggyógyítsa őket, a legtöbben súlyosabb betegségekkel rendelkeztek. A betegségeiket nem lehetett a kórházakban meggyógyítani, így elmentek egy csigong-mesterhez, hogy szerencsét próbáljanak, végül meggyógyultak. Azok, akiket a kórházakban meggyógyítanak, nem mennek csigong-mesterekhez. Az emberek kezdetben mind így gondolták. Tehát a csigong képes gyógyítani. Csak épp nem lehet úgy művelni, mint a hétköznapi emberek társadalmának többi dolgát. Egyáltalán nem szabad nagy mértékben ebbe beleszólni. Kis mennyiségben vagy nem nagy kihatással végig lehet vezetni csendben, de a betegségeket nem tudják alaposan meggyógyítani, ez biztos. Az a legjobb, ha valaki a csigong gyakorlása során saját maga szűnteti meg a betegségeit.

Léteznek olyan csigong-mesterek is, akik azt mondják: „A kórházakban nem tudnak gyógyítani, most a kórházak gyógyhatásai ilyenek meg olyanok”. Mit mondjunk erre? Természetesen ezek több terület okait foglalják magukban. Ahogy én látom, a lényeg az, hogy az emberiség színvonala nagyon alacsony, ezáltal mindenféle különleges betegségek keletkeztek, amiket kórházakban nem tudják meggyógyítani. A gyógyszereknek sincs hatásuk. Ezen kívül túl sok hamis gyógyszer létezik. Ez mind azért van, mert a társadalom nagy mértékben alacsonyabb fokra süllyedt, ez az ember saját műve. Senkinek nem szabad senkinél panaszkodnia, mindenki hozzájárult a rossz helyzet még rosszabbá tételéhez, ezért vannak mindenkinek szenvedései és nehézségei a művelés során.

Némely betegséget nem lehet a kórházakban vizsgálatok alapján megállapítani, holott tényleg léteznek. Némelyeknél ugyan meg tudták állapítani a vizsgálatok alapján, hogy betegsége van, de nem tudják, hogy hívják, senki nem ismeri, a kórházakban az ilyeneket „modern betegségeknek” nevezik. Meg lehet gyógyítani a betegségeket a kórházakban? Természetesen igen. Hogyan hihetnének benne az emberek és miért mennek mindannyian kórházba kezelésre, ha a kórházakban nem tudnák meggyógyítani a betegségeket? A kórházban tehát lehet gyógyítani, csak a gyógymódok a hétköznapi emberek szintjén találhatóak, miközben a betegségek rendkívüliek, némelyek nagyon súlyosak is. A kórházakban azt mondják, hogy meg lehet gyógyítani a betegségeket a korai szakaszban, de ha túl súlyossá válnak a betegségek, akkor nem tudják őket meggyógyítani. Ha túl nagy adag gyógyszert adnak a betegnek, akkor az megmérgezheti a beteget. Az orvosi kezelés színvonala ugyanolyan magas, mint a tudományé és a technikáé, mindkettő a hétköznapi emberek szintjén van, ezért vannak csak ilyen gyógyhatásai. Egy kérdést el kell magyaráznom: Az átlag csigong-gyógyításnál és a kórházi gyógyításnál későbbre tolódnak azok a nehézségek, melyek a betegségek alapvető okozói, a későbbi életre vagy a jövőbe, a karmát ez egyáltalán nem érintette meg.

Most beszéljünk a kínai orvostudományról. A kínai orvostudomány általi gyógyítás nagyon közel áll a csigong-gyógyításhoz. A régi Kínában a kínai orvostudomány majdnem minden orvosa rendelkezett különleges természetfeletti képességekkel, a nagy orvostudósoknak, mint Sun Simiao, Hua Tuo, Li Shizehn, Bian Que és másoknak is voltak különös természetfeletti képességeik, erről léteznek feljegyzések az orvosi könyvekben. De rendszerint pont ez az, amit manapság kritizálnak. Az, amit a kínai orvostudomány örökölt, csak receptek vagy tapasztalatok. A régi Kínában a kínai orvostudomány nagyon fejlett volt, a fejlettségi állapota meghaladta a modern orvostudományt is. Egyesek azt gondolják, hogy a mai orvostudomány nagyon fejlett, CT-vel lehet látni az emberi test belsejét, létezik ultrahang-vizsgálat, fényképek, röntgenfelvételek. A modern felszerelések ugyan elég előrehaladottak, de ahogy látom, nem érik utol a régi idők Kínájának orvostudományát.

Hua Tuo látta, hogy Cao Cao fejében egy daganat található, fel akarta nyitni a fejtetőt, hogy eltávolíthassa a daganatot. Mikor ez Cao Cao fülébe jutott, azt hitte, hogy Hua Tuo meg akarja ölni őt, így bezáratta Hua Tuot, végül Hua Tuo meghalt a börtönben. Mikor Cao Cao betegsége újra előjött, emlékezett Hua Tuora és elkezdte keresni, de Hua Tuo már halott volt. Később Cao Cao tényleg ebben a betegségben halt meg. Honnan tudta ezt Hua Tuo? Látta. Ezek az ember különleges természetfeletti képességei, minden nagy orvos rendelkezett evvel a képességgel régebben. Miután felnyílik az Égi Szem, az embert négy oldalról lehet látni egyszerre, elől látja a hátát, a bal oldalról látja a jobb oldalát; rétegről rétegre lát; átlát ezen a dimenzión is, azt is látja, mi a betegségnek az alapvető okozója. El tudják érni ezt a modern gyógymódok? Még nem, talán ezer év múlva! Ugyan CT-vel, ultrahanggal és röntgensugárzással látni lehet az ember belsejét, de az eszközök elég nagyok, egy ilyen dolog nem engedi magát könnyen cipelni és áram nélkül nem is működik. De az Égi Szemed mindig nálad van, akárhova mész és nincs szüksége energiára sem, hogyan hasonlíthatók össze!

Egyesek azt mondják, hogy a mostani gyógyszerek így meg úgy hatnak. Azt mondom, ez nem feltétlenül van így. A régi Kína gyógyfüvei tényleg azonnal meg tudják szűntetni a betegségeket. Sok elveszett közülük, sok nem és ezeket a nép adja tovább. Amikor Csicsihaer-ben tanfolyamot tartottam, láttam az utcán egy árusító helyet, ahol valaki fogat húzott. Az első pillanatban fel lehetett ismerni, hogy ez az ember délről jött, mert nem úgy volt felöltözve, mint az északkelet-kínaiak. Mindegy, hogy ki jött, senkit nem utasított el és kihúzta a fogukat. Egy halom fog hevert ott, amiket kihúzott. Nem az volt a célja, hogy kihúzza a fogakat, hanem hogy eladja gyógytermékét. Ez a gyógytermék nagyon erős sárga csit adott le. A foghúzásnál kinyitotta az üveg tetejét és a rossz fognál az arc külső oldalán hagyta, hogy a sárga csi beszívódjon. Az orvosságot alig használta, becsukta a tetejét és elrakta. Előkotorászott a táskájából egy gyufát. Miközben a gyógytermékéről beszélt, nagyon könnyedén megérintette a fogat a gyufával és a fog már kint is volt. Nem fájt, egy kis vérnyom látható volt, de nem vérzett. Gondolj bele, ha egy gyufát teljes erővel nyomsz, akkor kettétörik. De ő egy könnyed érintéssel kihúzta a fogat egy gyufával.

Azt mondom, Kínában a nép továbbad olyan dolgokat, amiket a nyugati orvostudomány eszközei nem érnek el. Nézzük meg, melyikük gyógymódja jobb. Egy gyufával húzta ki a fogat. A nyugati orvostudományban a foghúzásnál először fájdalomcsillapító szert adnak be, erre a helyre, arra a helyre, a tűvel való szúrás helye nagyon fáj. Ha a fájdalomcsillapító hatni kezd, akkor kihúzzák a fogat egy fogóval. A húzás nagyon sokáig tart, az is előfordulhat, hogy a foggyökér eltörik. Akkor egy kalapáccsal és egy vésővel kell kivájni, a kalapácsütés lehat a csontvelődig, aztán fúrják. Egyesek felugranak, nagyon fáj és nagyon vérzik, sok vért köp. Tehát mit gondolsz, melyik a jobb? Melyik az előrehaladottabb? Nem a külső eszközöket nézzük, hanem a tényleges hatást. A kínai orvostudomány nagyon fejlett volt a régi időkben. Akkor sem fogja a mostani nyugati orvostudomány ezt elérni, ha ki tudja meddig fejlődik.

A tudomány másmilyen volt a régi kínai időkben, mint az, amit az újkorban nyugattól tanultunk, az egy másik úton haladt és egy másik állapotot idézett elő. Ezért nem tudjuk megérteni a mai módszerekkel a régi kínai tudományt és technikát. Nem használhatjuk a megértésetek jelenlegi útjait a régi Kína tudományának és technológiájának megértésére, mert azt az emberi testre, az életre és a világegyetemre alapozták. Közvetlenül tanulmányozták ezeket a dolgokat, így ez egy teljesen más út. Azoknak, akik akkoriban iskolába jártak, nagy hangsúlyt kellett fektetniük a meditációra, az ülésnél a helyes testtartásról beszéltek, a festésnél a csi mozgatásáról és a légzésről beszéltek, minden hivatás a szív tisztításáról beszélt és a légzés szabályzásáról, az egész társadalom ilyen állapotban volt.

Egyesek azt mondják: „Léteznének-e most autók és vonatok, ha az út a régi kínai tudomány irányába ment volna? Létezne-e a mai modernizáció?” Azt mondom, nem értheted meg a többi állapotot ebből a környezetből kiindulva, a gondolataidat és nézeteidet gyökeresen meg kell változtatnod. Ha nem lenne televízió, akkor az emberek a homlokukon hordhattak volna egyet, mindent láthatnának, amit akarnának, lenne természetfeletti képességük is. Ha nem léteznének vonatok és autók, lebeghetnénk is, nem is lenne szükség liftre. Más társadalmi fejlődési állapotokat hozna létre, ez nem korlátozódik feltétlenül ezekre a keretekre. A földönkívüliek UFO-i jönnek, és villámgyorsan eltűnnek és meg tudják magukat nagyobbítani, le tudják magukat kicsinyíteni. Ők egy másik fejlődési úton haladnak, ez egy másik tudományos módszer.